„Igen, a lelked gyökerei az égben vannak.”
Müller Péter
Viktor Emil Frankl, a harmadik bécsi pszichoterápiás iskola megalapítója, életrajzi könyvének (Mégis mondj igent az életre!) záró gondolatai a következőképpen hangzanak: „…a hazatalált ember mindezen élményeire az a felemelő érzés teszi fel a koronát, hogy ennyi szenvedés után semmitől sem kell félnie többé ezen a világon…”
A társadalmi peremhelyzetben élő emberek alkotóművészetének – legyen itt szó fogyatékossággal, down szindrómával vagy otthon nélkül élő hajléktalan emberekről -, azt az oldalát mutatja be ez a művészeti program, ami a spiritualitáshoz, Istenhez, belső hitvilágukhoz való kapcsolatukat tükrözi.
Azért is tartjuk fontosnak ezt a tematikus programot, mert: „… a társadalmi szemlélet a perifériára került és a mentálisan sérült emberek diagnosztizálásával és beskatulyázásával akaratlanul is bent tartja őket abban a problémában és állapotban, amiben vannak. Ha a hajléktalanokat úgy kezeli a társadalom, mintha „normális” életre alkalmatlanok volnának, az újrakezdés lehetőségétől fosztja meg őket, előbb-utóbb ők maguk is nehezen fogják elhinni magukról, hogy olyan emberek, mint bárki más. Sokuknak nagyon nehéz elhinniük, hogy alkotásuk és egyáltalán ők maguk figyelemre méltóak, sőt szépek és nagyon értékesek lehetnek.” 1
Vajon mit adhat a spiritualitás egy olyan embernek, akitől az élet, a társadalom sok mindent elvett? „Hanókh rabbi mondotta: – Izrael voltaképpeni száműzetése Egyiptomban az volt, hogy megtanulta elviselni azt.” 2 Ezért, ahogy a bölcsek megfogalmazták a zsidó hitvilágban: „minden egyes nemzedékben (és minden nap) kötelességünk Egyiptomból kivonulni” (Talmud, Pszáchim 116b). 3
A művészet és művészetterápia, valamint a spirituális gondolkodás külön-külön, de egységet képezve is pont ebben segíti ezeket a megtört, szenvedő embereket, hogy minden nap „ki tudjanak vonulni Egyiptomból”.
Más részről, Pál apostol a korintusiakhoz írt 1. levele 12 fejezetében így fogalmaz: „ A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. […]a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül […], Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai. […]”. 4
Talán itt van ebben a páli levélben a lényeg, hogy a peremhelyzetben élő emberek, akiket a társadalom többnyire negatív címkékkel illet, ők is a „társadalom testének” fontos tagjai és, ha mind ők, mind mi, a közösség privilegizált tagjai észrevesszük azokat az értékeket, amikkel ők rendelkeznek, a folyamatosan növekvő társadalmi szakadékok szép lassan összeforrhatnának.
[1] Visnyei, Logoterápia Évkönyv (2015) Nem csak kenyérrel él az ember 290.o.
[2] Buber, Haszid történetek (2006). 819.p
[3] http://zsido.com/fejezetek/a-merfoldko-ne-valjon-sirkove-masze/
[4] http://szentiras.hu/SZIT/1Kor12
„Tenyerembe véstelek”
(Izaiás próféta) című virtuális képzőművészeti kiállítás elé
Idén, 2020. tavaszán az egész világot rettegésben tartó járvány miatt, csak virtuálisan tudjuk bemutatni az a művészetterápiás kiállítást amit az ELTE Társadalom Tudományi Karán rendeztünk volna meg. S örömmel kell látnunk, hogy ennek a megoldásnak milyen pozitív előnyei vannak. Ugyanis, a valóságos kiállításokra, többnyire, csak a gondozottak szülei és ismerősei jönnek el, vagyis csak a társadalom egy zárt kis rétege szerez tudomást az itt folyó munka eredményeiről. Most pedig aki rákattint a Szabadság Színei című honlapra, az megtekintheti a kiállítás teljes anyagát! Tehát, egy szélesebb társadalmi réteg, ha egyelőre nem is mondhatjuk, hogy a teljes társadalom megismerheti a „fogyatékkal élő” és „hajléktalan” jelzővel illetett társaink képzőművészeti alkotásait.
Mit is sugároznak ezek az alkotások? Milyen üzenetet közvetítenek a magukat egészségeseknek, értékesebbeknek tartott embereknek ezek az alkotások?
Azt közvetítik, amit a fizikai megjelenésükkel is üzennek: az életben a legfontosabb a Szeretet! Nincs ennél nagyobb érték!
Ezt igazolják a „fogyatékkal”, „hajléktalan” létmódban élők családtagjai, barátai, akik különös kincsnek tartják őket!- de ez a hozzáállás még ismeretlen a társadalmuk egésze előtt. Ezek az emberek, gyermekek és felnőttek egyaránt, ki tudják ezt mutatni minden megnyilvánulásukkal, így a képzőművészeti alkotásaikon is! Erről szól a kiállításunk. De ezt a megbecsülést, sajnos, egyelőre még nem kapják meg a társadalomtól!
Ez a kiállítás szeretné felnyitni az előítéletekkel megbénított társadalmunk szemét!
Ugyanazt teszi, mint napjainkban a Koronavírus-járvány, amely a nagy krízishelyzetben előhozza az emberekből a jobbik, az értékesebb részt, az egyedül boldogító érzést, a szeretetet. A másikkal való törődést, segítést. Egyre több e-mail-levél ad erről a felismerésről bizonyságot. Többen világosan megfogalmazzák azt is, hogy a járvány elmúltával új világ lesz, amelyben már nem lesz egyedül uralkodó a materiális szemlélet, amely eddig sem tudta boldogítani az embert! Hangot fog kapni az önzetlen szeretet, az igazi értékrend, amelyet már most is kinyilvánítanak a kiállításunkon látható művek. Ezek közvetve vagy közvetlenül valamennyien az anyagi világon túlmutató spirituális értékekről szólnak, éppen úgy, mint a diplomás vagy diploma nélküli képzőművészek egyre nagyobb száma.
Aki figyelmesen, nyitott szívvel végignézi a kiállított alkotásokat, az előbb-utóbb javasolni fogja, hogy találjunk ÚJ kifejezést a „fogyatékkal élők” és a „ hajléktalan „ megjelölés helyett.
Addig is fogadják a rendezők, az önzetlen szeretet nagy felkészültséggel rendelkező példaképei, a jelen kiállítás alkotásait a gondozottjaikból elővarázsoló művészetterapeuták a legnagyobb elismerésünket, és köszönetünket!
2020. március 26.
Prof. Dr. Prokopp Mária
ELTE Művészettörténeti Intézet
Szeretnénk ezúton is köszönetet mondani, Faludy Judit művészettörténésznek, aki segített a kiállítás anyagának válogatásában.
