A lassan másfél éve tartó világjárvány mindannyiunk életében változásokat hozott, különösen súlyosan érintette mindazokat, akik egyébként is krízishelyzetben élnek.
A hajléktalanná váló ember folyamatos tárgyi és érzelmi nélkülözésben él. Ez zárkózottá, befeléfordulóvá teszi őket, gyakran válnak testileg és lelkileg is beteggé.
Ahhoz, hogy képesek legyenek újra visszailleszkedni a társadalomba fontos, hogy újra felépítsék és stabilizálják azokat az emberi kapcsolataikat, melyek biztonságot nyújtanak.
Fotóanyagom elkészítésekor elsősorban az emberi kapcsolatok fontosságára koncentráltam., ami sokszor egyetlen remény az otthontalanságban. Sokat segítettek a szociális munkások , hiszen nélkülük nem alakulhatott volna ki az a bizalom, ami köztem és a hajléktalanszállókon élők között kialakulhatott. A hónapokig tartó rendkívüli helyzet, a szállókat is érintő veszteségek ellenére is fenn tudtam tartani a szállón élőkkel a kapcsolatot -ez elsősorban Visnyei Emőke szociálismunkásnak köszönhető, aki mind a Táblásban, mint a Váci úti hajléktalanszállón tartott csoportfoglalkozásokat. A majd egy évet átölelő időszak anyaga elsősorban a Táblás utcai hajléktalanszállón készült. Az ott élők a szállón töltött időszak alatt megtapasztalhatják a szabályozottságot, a kiszámíthatóságot, a napirend, a célok folyamatos meghatározása keretet ad az életüknek. Az alkotóműhely lelki menedéket ad számukra, ahol nem csak egyénileg, hanem csoportosan is alkothatnak.
A Váci úti éjjeli menedékhely ideiglenes, akár hónapokig tartó szállást ad olyan asszonyoknak, akik pszichés megbetegedésben érintettek, vagy ápolásra szorulnak. Itt jóval nagyobb a fluktuáció, még a pandémia időszak alatt is kevesen tudták megélni az állandóságot, a sorstárskapcsolat támaszát.
Fotó anyagom szereplői közül többen otthonra találtak. Hárman idősotthonba költöztek, van aki azóta albérletben él , de máig tartja a kapcsolatot régi lakótársaival. Sokszor a megvalósult remények új kihívást jelentenek, támogató segítség nélkül nagyon nehéz újra a társadalom részévé válni. Fontosnak érzem, hogy fotóanyagaimmal az előítéletek falain réseket bontsak, olyan pillanatokat rögzítsek, ami által a külvilág közelebb kerül a krízishelyzetben élők elfogadásához, segítéséhez Köszönöm , hogy támogatásukkal segítették a munkámat és egy kis lépést tehettem az otthontalanságban élők emberi méltóságának megőrzéséért.
2021. október 1.
Bege Nóra
Fotók
