Dr. Korzenszky Richárd OSB, emeritus perjel
A balatonboglári evangélikus templomban Angyalok hajlék nélkül… címmel nyílt kiállítás 2018. nyarán. A tárlaton látható alkotások művészetterápiás csoportokban készültek, ahol otthontalan emberek alkottak közösséget egymással. A kiállítást Dr. Korzenszky Richárd OSB, emeritus perjel (Tihanyi Bencés Apátság) nyitotta meg. Alábbiakban Dr. Rorzenszky Richard OSB beszédét olvashatják.
Nagyrabecsüléssel köszöntök mindenkit, és őszintén köszönöm, hogy itt lehetek.
Egy német, zsidó származású filozófus, gondolkodó, Martin Buber azt mondja, hogy „…az angyalokat akkor ismerjük fel, amikor éppen elmentek. Amikor már nincsenek itt”. A hétköznapi beszédben szoktuk mondani, olyan vagy számomra, mint egy angyal. Te vagy az én őrző vagy vezető angyalom. Angelos – küldött. Üzenetet hozott az angyal mindig. Az élet üzenetét, a bátorítás üzenetét.
Én mindjárt az elején köszönetet mondok mindenkinek, aki ezekkel a képekkel az én számomra üzenetet küldött, mint egy angyal. Angelos volt, és most is az.
(1) Nem azért van a kezemben ez a mappa, hogy sokat beszéljek, hanem azért, hogy néha belenézzek azokba a képekbe, amelyek itt mind kint vannak. Köszönöm, hogy időben megkaptam, és nézhettem, hagyhattam, hogy hassanak rám. Nem szeretnék külön neveket mondani, mert így együtt ez a képgyűjtemény hatalmas, egyrészt megrendítő, másrészt szívet melengető üzenet.
(2) Mindannyian szeretnénk fölfelé, az ég felé nőni, és ahhoz, hogy valóban az ég felé tudjunk nőni, kell, hogy meg tudjunk gyökerezni, kell, hogy biztosan álljunk ebben a világban.
(3) Mi, akik szeretnénk valóban élni, Isten teremtményei vagyunk. A legkülönbözőbb emberek. És kell, hogy legyen – hadd mondjam így – egy élő, éltető közeg, amiben vagyunk. „Mert őbenne élünk, mozgunk és létezünk.” Kiben? Abban, aki forrása az életnek, annak, aki célja ennek az életnek.
(4) És hadd ismételjem, szeretnénk fölfelé nőni, magasra, szeretnénk kinőni ebből a fölből, nem szeretnénk földhözragadtak, lenni. Ezen a képen van egy érdekes kis állat, egy pókocska. Ott van lent a földön egy ember, de ott van fönt a napsugár, a nap, amely éltet, és ott vannak a madarak.
(5) Szeretnénk mindannyian valamiképpen szárnyalni, szeretnénk valamiféle biztonságot.
(6) Szeretnénk, hogyha az életünk hajója olyan vizeken járna, ahol valakinek a szavára megszűnik a vihar. Lecsendesedik, elcsendesedik, és biztosan célba jutunk.
(7) Célba jutunk mi, akik egy glóbusznak, egy gömbnek, földgömbnek vagyunk valamilyen módon a lakói. Magányosan, együvé tartozunk. Gondolkodjunk el rajta.
(8) Együvé tartozunk még akkor is, ha közben úgy érezzük, hogy elanyátlanodtunk. Jó volna, ha valaki felkarolna, ha megbízna bennem, bennünk. Olyan jó volna, szeretném, ha szeretnének.
(9) Szeretném, ha szeretnének. Igen, értünk megszületik az a gyermek, akiben Isten jósága és emberszeretete kézzelfoghatóvá válik.
„Megszülettünk hirtelen, egyikünk se kérte. Kérve kérünk, szép jelen: meg ne büntess érte. Kérünk, kurta pillanat, ne vess tűzre, lángra, szép olajfa-lomb alatt várhassunk halálra. Hadd teljék az életünk – mint lehet – szelíden, gyolcsban zengjük énekünk, nem csalános ingben.” (Devecseri Gábor: Bikasirató)
(10) Sokszor úgy érezzük, hogy kívülre kerültünk. Mindannyian az elveszett paradicsomot keressük. Azt az elveszett paradicsomot, amelyben békesség volt. Amelyben együtt lakot farkas a báránnyal, párduc a gödölyével, és amiről a próféta úgy beszél, hogy akkor majd együtt lakik farkas a báránnyal. Újra békesség lesz ebben a világban és senki nem lesz kitaszított, senki nem marad útszélen.
(11) Szeretném, hogyha olyan biztonságot adó házunk, hazánk lenne, amely biztos alapokon áll ezen a földön, és amelyből felfelé tudunk nézni.
Nem vagyunk egyformák, különbözőek vagyunk, de mindannyian ugyanarra az életre születtünk.
Pannonhalmán az ebédlőben több érdekes kép van, az egyik kép egy kulcskarikát ábrázol. Kulcskarika, rajta felfűzve különböző kulcsok. Az egyik kulcs nyitja ezt a zárat, a másik kulcs nyitja azt a zárat, a harmadik amazt. Van egy felirat is latinul: „Non omnia possumus omnes”,azaz: „Nem vagyunk mindannyian mindenre alkalmasak.” Én nagyon szívesen fordítok egyet ezen a kijelentésen: de mindannyian kivétel nélkül alkalmasak vagyunk valamire. Mindannyian, és ezért szívből jövő köszönet minden alkotónak, aki saját magából ki gyötrődte a képeket.
Tulajdonképpen mindenki mögött ott van egy emberi sors, ott van a gyötrődés, ott van, hogy valamit el akar mondani, és vajon van-e, aki ezt észreveszi, vajon figyelnek-e rám. Én köszönöm, hogy ezek a képek engem hozzásegítettek ahhoz, hogy ráfigyeljek ismeretlenül is különböző emberi sorsokra amelyeket egyesít az a vágy, hogy fölfelé, hogy szeretnénk élni.
Megjelenik többször a kereszt vagy a csillag, megjelenik az angyal az örömhírrel. Van valaki, aki azért jött, hogy nekünk életünk legyen és ez az élet bőségben legyen. Nem attól lesz valaki gazdag, hogy sok a pénze. Attól lesz valaki gazdag, hogy rá tud csodálkozni erre a világra és meg tudja sejteni, hogy ennek a világnak mi nem urai vagyunk, hanem részei, felelősei, és ki-ki a maga helyén, a maga módján gondozója ennek a világnak. Üzenetet közvetítenek ezek a képek. Mindenki valamilyen formában angyal, hírvivő, hírhozó. Az evangéliumokban van több olyan jelenet, ahol Jézus emberekkel találkozik, akik valamilyen módon útszélre kerültek. Ott van egy jerikói vak, aki meghallja, hogy Jézus arra megy. „Mit akarsz, mit tegyek veled?” – kérdi őt Jézus. A jerikói vak így válaszol: „Uram, hogy lássak.” És akkor Jézus ennyit mond neki: „Menj, hited megtartott, vagyis meggyógyított téged.” És akkor kitárul a világ. (Lk 18,35-43)
Most nem az evangéliumokból idézek, hanem a kis hercegből: „Jól csak a szívével lát az ember.”Köszönöm az alkotóknak, hogy igyekeztek látni, és a képek segítségével hozzásegítenek minket ahhoz, hogy mi is látók legyünk. Megláttatják velünk az élet legmélyebb vágyait. Fölfelé akarunk élni és kell, hogy legyenek gyökereink.
Legyen Isten áldása mindnyájuk munkáján, életén. Adjon nekik az Úr erőt a nehézségek elviseléséhez, és adjon az Úr olyan befogadó közösségeket, mint amilyen itt ez az evangélikus templomi befogadó tér is, ahol különböző emberek alkotásai együtt, egy egységben vannak, és figyelmeztetnek bennünket emberek az élet kincs, vigyázzunk rá.
Köszönöm, hogy figyelmeztetnek bennünket erre.
Isten áldja a szervezőket.
Isten áldja a házigazdákat.
Isten áldja az alkotókat.